Története
Története
Iskolánk 1982-ben, a demográfiai hullám csúcsán épült.
1984-ben (akkor még Akácvirág utcai Általános Iskolaként) országos vetélkedőt szerveztünk Kőrösi Csoma Sándor születésének bicentenáriuma alkalmából. A versenyre nyolcszáz iskola közel tizennégyezer diákja jelentkezett. A többfordulós vetélkedő megyei, majd területi döntőire tanáraink utaztak el. Az országos döntőt, amelyről a rádió is beszámolt, iskolánkban tartottuk. A döntőn indiai vendégek is megjelentek, Sarlós István miniszterelnök-helyettes kíséretében. A győztes csapat jutalma indiai, a második helyezetteké erdélyi utazás volt, mi pedig, „jutalomképpen” felvehettük Kőrösi Csoma Sándor nevét. Azóta is rendszeres kapcsolatot tartunk a többi magyarországi Kőrösi-iskolával, vetélkedőkkel, egymás iskoláiban tett látogatásokkal. Névadónk emlékét iskolai programok formájában is ápoljuk (pl. „Csoma-napok”, „Csoma-túrák”), és már több erdélyi kirándulást is szerveztünk.
Az évek múltán a tanulmányi munka is egyre eredményesebb lett. Diákjaink sikeresen szerepeltek különböző tantárgyak (matematika, fizika, kémia, biológia, történelem, valamint magyar, angol és orosz nyelv) tanulmányi versenyeinek országos döntőiben. Az ének-zene tagozatos osztályokból álló kórusaink többször nyerték el az Év Kórusa címet (szerepeltek többek között a Mátyás templomban október 23-i megemlékezésen, az Aranyág anyák napi műsorán, valamint sokéves munkájuk elismeréseként a 2003. augusztusi Hősök terei ünnepi koncerten is a fellépők között lehettek). Tornacsapatunk is több alkalommal ért el kiemelkedő helyezéseket budapesti, illetve országos szintű versenyeken.
Az 1991-es év nagy változást hozott intézményünk életében. Élve a rendszerváltás után megnyíló lehetőséggel, kerületi vállalkozók segítségével létrehoztuk a HU-MAN I. Alapítványt, amelynek célja az iskolánkban folyó munka feltételeinek javítása. Azóta az ide járó diákok a nem túl magas alapítványi hozzájárulás fejében különböző kiegészítő programokban részesülnek (táborozások – sítábor, vízitábor, gólyatábor -, utazások, sportfoglalkozások stb.), illetve alapítványi támogatással komolyabb mértékű eszközfejlesztésre is sor kerülhetett az utóbbi években. Több éves munkával sikerült egy saját tulajdonú üdülőt felépíteni Sarudon, a Tisza-tó mellett. A több mint egy hektáros, erdős telken az iskola tanulói önköltséges áron pihenhetnek, táborozhatnak, vehetnek részt erdei iskolai, érettségi felkészítő, illetve nyelvgyakorló programokon. (A táborhely nyitott „külsősök” előtt is, szinte folyamatos kihasználtsága anyagilag önfenntartóvá teszi.) Az alapítvány léte nem riasztotta el a szülőket és a gyerekeket, sőt, iskolánk egyre népszerűbb, évek óta túljelentkezéssel „küzdünk”. Ennek egyrészt örülünk, hiszen ez pozitív visszajelzés munkánk színvonaláról, másrészt sajnálatos, hogy helyhiány miatt sok jelentkezőt kell elutasítanunk.
1992 óta gimnáziumi tagozat is működik nálunk, amelyet folyamatosan igyekszünk fejleszteni. 1999-től angol, 2000-től német nyelvet emelt szinten tanuló osztályokat, a 2005-2006-os tanévtől nyelvi és számítástechnikai előkészítő évfolyamot is indítunk. Az alapítvány a külföldi, nyelvgyakorló tanulmányutak mellett támogatja a gimnazisták jogosítványhoz jutását is. Iskolánkban ECDL-tanfolyamot is biztosítunk diákjainknak. Az évfolyamonként két osztállyal működő gimnáziumi tagozat nem túl népes, de ennek is van haszna: a középiskolások az osztályozó értekezletek félévi – év végi diákbeszámolóin gyakran emelik ki a családias légkör, az oldott hangulat, a jó tanár-diák viszony előnyeit a mindennapi munka során.
Elsődleges célunk – minden korosztály számára – a korszerű, magas szintű, a továbbtanulás során és az élet különféle területein jól hasznosítható műveltség nyújtása, de tudjuk, hogy fontos a kikapcsolódást is jelentő, érdekes és tartalmas programok szervezése is. Rendszeresek az iskolai tanulmányi és játékos ismeretterjesztő versenyek (Könyvről-könyvért vetélkedő, „Mindent vagy semmit”-vetélkedő stb.), akadályversenyek (pl. a honfoglalás millecentenáriumakor a kerületi iskolák számára rendezett akadályverseny), illetve más kiemelkedő alkalmakhoz kapcsolódó programok, mint az államalapítás millenniuma tiszteletére a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány által is támogatott tízfordulós, vagy az iskolánk húsz éves fennállása alkalmából szervezett húszfordulós, az egész tanéven végighúzódó vetélkedők. Sportrendezvényeink közül kiemelkedik első igazgatónk férjének, a kiemelkedő tornásznak, Réthy Sándornak az emlékére évente szervezett országos tornaverseny, és az egykori testnevelő tanárunk, Hollaubek Gusztáv nevét őrző sportverseny, amelyen a színész- és újságíró-válogatott is állandó résztvevő és amely 5 alkalommal került megrendezésre.
Különösen fontosnak tartjuk a nyelvtanulást. Az idegen nyelvek tanulásában ösztönző hatású, ha a nyelvet anyanyelvi környezetben gyakorolhatja az ember, ezért minden évben több nyelvgyakorló utazást szervezünk (angol, francia és német nyelvterületre). A hamelni Albert Einstein Gimnáziummal cserediák-kapcsolatot is kialakítottunk, évről évre visszatérő vendégként látogatjuk egymást (mi a német vendégeknek „csak” az országot mutatjuk meg, a magyar diákok Hamelnben iskolai tanítási órákon is részt vesznek).
A jelen és a közeljövő: 2002-ben, az Oktatási Minisztérium közvetítésével vette fel velünk a kapcsolatot a bukaresti Ady Endre magyar tanítási nyelvű líceum. A következő évek feladata, hogy az eddigi néhány, kellemes élményeket nyújtó látogatásból sikeresen működő partnerkapcsolatot alakítsunk ki. Az oktatási törvény és a tantervek gyakori változásai állandó munkát adnak a pedagógiai program korszerűsítése terén. Nehéz feladat, de próbáljuk megoldani az állandóan módosuló törvényi feltételek közepette a munka folyamatosságát, a kiszámítható körülmények biztosítását tanáraink és diákjaink számára. A törvényi kötelezettségnek megfelelően, a 2003-2004-es tanévtől beindult a minőségbiztosítási rendszer kiépítése, amelytől a munka hatékonyabbá válását várjuk – persze mindez csak az intézmény nevelőtestületének és diákságának, valamint a szülőknek és az iskolafenntartónak az együttműködő támogatásával lehetséges.
Névadónkról
„Én a székely nemzetség szülötte vagyok” – írta Kőrösi Csoma Sándor 1825. január 28-i beszámoló jelentésében, s később tibeti szótárának és nyelvtanának címlapján is önérzetesen vallotta, hogy ő „erdélyi székely-magyar”.
1784 márciusában született Erdélyben az Orbai székben lévő Kőrösön, Csoma András és Gecse Krisztina harmadik gyermekeként. Apja székely határőr katona volt káplári rangban.
Gyermekéveiből hiteles feljegyzés nem maradt ránk. Feltehetően hatéves korában került a református elemi népiskolába. Tizenöt éves korában kiszakadt a szülői környezetből. Apja gyalogosan a mintegy 300 km-re lévő Nagyenyedre kísérte, ahol szolgadiák lett a Bethlen Gáborról elnevezett Református Kollégiumban. Már az első évben kitűnt tehetségével, szorgalmával.
Itt a kollégiumban hallott először a magyarok eredetéről. Az őshaza annyira felkeltette az érdeklődését, hogy fogadalmat tett annak felkeresésére. Elhatározásához nagymértékben hozzájárultak tanárainak, elsősorban Herepei Ádámnak előadásai. Merész céljának mindent alárendelt. Tudta, hogy nehéz feladatra vállalkozott, ezért már Enyeden céltudatosan készült a nagy útra. A földön aludt, nem vett részt az ifjúság szokásos szórakozásaiban, szeszes italt soha nem fogyasztott, sőt a „víz italtól” is napokig tartóztatta magát. Tanulmányaiban leginkább a földrajz, történelem és a nyelvek iránt érdeklődött. Anyanyelve mellett megtanulta a latin, ógörög, héber, német, román és francia nyelveket. Végső vizsgáit 1815 júniusában tette le Enyeden, majd brit ösztöndíjjal a göttingeni egyetemre került. Az egyetem könyvtárában újabb információkat talált a magyarok eredetére vonatkozóan. Új nyelveket, az angolt és a arabot is elsajátította, de az olasz és a spanyol nyelv alapjaival is megismerkedett. Ezen újabb ismeretekkel felvértezve hagyta el Németországot 1818. szeptember 5-én. A tél végén már Temesváron volt, ahol az ószláv nyelvet tanulta. 1819 őszén ismét megfordult Nagyenyeden. Érezhetően türelmetlen volt. Hiába próbálta néhány barátja lebeszélni az útról, november 23-án ideiglenes határátlépőt váltott ki, s egy szál vászontarisznyával útnak indult Ázsiába.
1819. november 28-án a Vöröstorony-szorosnál átlépte a magyar határt. Bukarest – Philippopolisz – Énosz – Khiosz – Rodosz – Alexandria – Larnaca – Szidon – Beirut – Tripoli – Latakia – Aleppo – Urfa – Mardin – Moszul – Bagdad – Kermansah – Hamadan útvonalon keresztül jutott Teheránba. Tervezett útvonalát többször meg kellett változtatnia a terjedő pestisjárvány miatt. Teheránban az angol követségen a Willock testvérek személyében segítségre talált. Megtanulta a perzsa nyelvet. Pénze elfogyott, ezért segítségért fordult a nagyenyedi patrónus urakhoz. A választ azonban nem várta meg, a Willock testvérek anyagi támogatásával tovább indult. Meshed – Bokhara – Kabul volt további útvonala. Afganisztánban találkozott két francia tiszttel, Allarddal és Venturával. Velük együtt kelt át a Khaibar-szoroson.
Lahor – Amritszar – Dzsammu érintésével a Banihál-hágón át Kasmír fővárosába, Szrinagarba érkezett. Útja Lehbe, majd a Drász folyó völgyébe vezetett, ahol találkozott Moorcrofttal, a brit indiai kormány politikai megbízottjával. Ő beszélte rá Csomát egy tibeti-angol szótár elkészítésére, és ajánlólevelet adott neki a zanglai főlámához, Szangje Puntcoghoz.
Az 1823. június 26. – 1824. október 23. közötti időszakot már a zanglai kolostorban töltötte, ahol a tudós láma – Szangje Puntcog – vezetésével, európai ember számára kegyetlen körülmények között, mínusz 40 fokos hidegben, fűtés nélkül, báránybőr bundába burkolózva, jakvajas teán élve sajátított el több mint 40 ezer szót. 1824 októberében Szabathuba rendelték, ahol Kennedy századossal, a brit határállomás parancsnokával találkozott. Igazoló jelentést kértek tőle. Ekkor készült el eddigi útjának egyetlen hiteles feljegyzése. Ezen igazoló jelentés eredményeként az indiai főkormányzó havi 50 rupiát szavazott meg neki.
1825. november 10. és 1826. októbere között Phuktal kolostorában folytatta a megkezdett munkát a láma segítségével. 1827 januárjában Szabathuba hívatják. Itt jut tudomására, hogy közben elkészült egy tibeti-angol szótár, a Szirampuri szótár. Úgy tűnik, hogy kárba vész eddigi munkája. Végül mégis további bizalmat adnak neki, s folyósítják a megajánlott pénzt. Közben kiderült, hogy a Szirampuri szótár egy fércmunka volt csupán.
Kanamban 1827 augusztusától 1830 őszéig a Tandzsurt és a Kandzsurt tanulmányozta, megismerkedett Tibet kultúrájával. Itt látogatta meg Gerard doktor.
1831 májusától már Kalkuttában, a Bengáli Ázsiai Társaság székházában tartózkodott, ahol a tibeti-angol szótár és nyelvtan kiadását készítette elő. 1834-ben a Buddhista Misszió nyomdájában kinyomtatták az elkészült műveket. Kalkuttában látogatta meg őt Schöfft Ágoston, aki az egyetlen hiteles, élethű rajzot készítette róla.
A szótár és nyelvtan kinyomtatása után egy darabig még Kalkuttában maradt, a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárát rendezte. Közben útlevelet kért Nagy-Tibetbe, mert úgy hallotta, hogy Lhassza könyvtáraiban közelebbi információkat szerezhet a magyarság eredetéről, az őshazáról.
1842 februárjában indult útnak. A Terai-mocsáron keresztül vitt útja Dardzsilingbe. Ide április 9-én már betegen érkezett. Néhány napos haláltusa után 1842. április 11-én csendesen elhunyt.
Sírkövét a dardzsilingi temetőben a Bengáli Ázsiai Társaság emelte.
„Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesülve, Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, de végül összeroppant fáradalmai alatt… Távol a hazájától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.”
(Széchenyi István)